Linkajánló

     

     

     

     

     

    GUILLAUME APOLLINAIRE versei

     

     

     
    SZÉP FURCSA DRÁGA GYERMEK

     

     

    Szép furcsa drága gyermek
    Látom sóvár édes szemed
    Lassan meghal mint állomásra befutó vonat
    Látom a melled rózsaszín-csúcsú kicsi melled
    Mint a formozai gyöngyök melyeket Nizzában vett meg
    Valaki tőlem mielőtt Nîmes-be utaztam
    Látom ringó Salome-járásodat szeszélyesebb
    Mint a balerináé aki lenyakaztatta a Keresztelőt
    Ringó járásod mint a szerelmi aktus
    A nizzai alkalmi kórházban ahol
    Ápoltad a sebesülteket
    Miatta kaptad nem is igazságtalanul a Riszáló nevet
    Látom ponty-ugrásaidat is farod a levegőben
    Amikor lecsapott a bot és te jártad a kólót
    Ezt a szerb népi táncot

     

    Szép furcsa drága gyermek
    Szagolom sápadt és édes ibolyaillatod
    Szagolom hónaljad csaknem felfoghatatlan gyöngyvirág-szagát
    Szagolom a gesztenyevirág illatát melyet lábaid titka áraszt
    A gyönyör pillanatában
    Szinte semmi illat A szerető szaglása
    Észlelheti csak
    Szagolom a rózsa illatát édes távoli rózsa
    Jár előtted és nyomodban rózsám

     

    Szép furcsa drága gyermek
    Tapintom ágyékod különös hajlatát
    Ujjammal követem e hajlatokat hasonlóvá varázsolnak
    Egy Praxitelész előtti görög szoborhoz
    Sőt a székesegyházak egyik-másik Évájához is
    Tapintom az érzékeny kicsike dombot
    Mely maga az életed legfelső fokon
    Ha nekilát megsemmisíti akaratodat egészen
    Erdőtűzhöz hasonló
    Megkergült csordává varázsol téged
    Őrültekházává varázsol téged
    Ahol az igazgató és a főorvos
    Maga is bolond már
    Nyugodt csatornából egycsapásra
    Dühöngő és tajtékzó tengerré varázsol téged
    Selymes és illatos szappanná varázsol téged
    Mely hirtelen felhabzik a mosakodó kézben

     

    Szép furcsa drága gyermek
    Ízlelem szádat rózsaszörbet szádat
    Lassan ízlelem
    Kereszteseket megvetőn váró kalifaként
    Ízlelem nyelved csonkját egy polipnak
    Szívókorongjával tiszta erejéből az emberhez tapad
    Ízlelem leheletedet sokkal finomabb
    A nyírfakéreg kék és lágy füstjénél
    Vagy a Nestor Gianaklis-cigarettánál
    Vagy annál a kék és szent füstnél
    Melyet nem szoktak néven nevezni

     

    Szép furcsa drága gyermek
    Hallom a hangod fafúvós koncertre
    Emlékeztet engem duda oboa fuvolák
    Klarinét angolkürt
    Távoli koncert végtelen variációi
    Néha gúnyolódsz és nevetnem kell
    Óh drágám
    És kedves beszéded
    Angyalok hangversenye
    És szomorú beszéded szomorú asszony-ördög
    Panaszkodik
    Hogy hiába szeret egy fiatal szentet
    Oly szép arany dicsfénye előterében
    De csak lesüti szemét szeliden
    Összekulcsolja kezét
    És tartja mint kegyetlen vesszőt
    A vértanú-pálcát

     

    Szép furcsa drága gyermek
    Így verseng az öt érzék hogy újra
    Megteremtsen
    Bár nem vagy itt s oly távoli vagy
    Ó káprázatos
    Ó csodálatos drágám
    Öt érzékem színes fényképet készít rólad
    És teljes valódban megjelensz
    Szép
    Kedveskedő
    És gyönyörre éhes
    Bájos galamb kecses galamb
    Változó ég ó Lou ó Lou
    Szerelmem
    Kedves kedves mindenkinél drágább
    Itt vagy
    És teljesen hatalmamba kerítlek
    Száj a szájon
    Mint régen
    Szép furcsa drága gyermek

    (Eörsi István fordítása)

     


    LOU ÉN RÓZSÁM

     

    Lou te vagy az én rózsaszálam
    Káprázatos feneked nem a legszebb rózsa-e
    Kebled édes kebleid nem rózsák-e maguk is
    És a rózsák mind nem édes kis Louk-e
    Akiket ostoroznak ahogy a szellő
    Botozza a rózsák farát az elhagyott
               Kertben
    Lou én rózsám vagy tán rózsáim inkább
    Rózsaleveleket küldtél nekem
             Ó picike istennő
             Te teremted a rózsát
        És te vagy a rózsa leveleinek alkotója
               Rózsák
    Kicsi kis meztelen nők akik oly kedvesen
             Lejtenek le-fel
    Szaténruhájukban lengedezve
               Hintáikon
    A legszebb legerősebb illatokat dalolva
    Lou én rózsám te én kis tökélyem szeretlek
    És boldogan kockáztatom hogy megszúrom magam
             Szépséged érdekében
    Szeretlek imádlak rózsaleveleidet morzsolom
         Rózsa virágok királynője Nők királynője Lou
    Ujjaim hegyén tartalak ó Lou te rózsa
    Az ujjaim hegyén bilincset verve rád
             Míg csak el nem alélsz
    Ahogy elalél a rózsák
               Illata
         Csókollak ó én Loum s imádlak

    (Somlyó György fordítása)

     


     

     A SZERELMEK TOLONGANAK

    A szerelmek tolonganak
    A színevesztett alkonyatban
    Túlnő árnyunktól távolabb
    Emléked láncon mozdulatlan

    Kiket emlék láncolt ide
    Kezek lobogtok mint a máglya
    Végső főnix a fekete
    Tökéletesség hull a lángba

    El-elkopnak a láncszemek
    Emléked gúnyol incselegve
    Szökik hallod rajtunk nevet
    S én visszahullok térdeidre

    (Vas István fordítása)

     

    KIKERICSEK

    Most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig
    Legelget a tehén
    S lassan megmérgeződik
    Kikericsek virítnak kékek és lilák
    Álmos szemed olyan mint itt ez a virág
    Mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt
    S szemedtől életem lassan megmérgeződik

    Egy falka kisdiák a rétre fut s rivall
    Lebernyegük röpül és zeng a harmonikadal
    S letépik a virágot mely anya és leány is
    És színe mint szemhéjadé s oly félve rebben már is

    Mint rebben a virág ha szélben térdepel
    A csordás csöndesen halk hangon énekel
    Míg bőg a sok tehén s elhagyja gőzölögve
    E halnikészülő nagy rétet mindörökre

    (Radnóti Miklós fordítása)

     

     


     A MIRABEAU-HÍD

     

    A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna
          S szerelmeink
        Mért kell gondolnom arra
    Hogy az öröm nem jöhet csak a jajra

          Óra verj az éjszakában
          Megy az idő én megálltam

    Maradjunk szemközt kéz a kézbe zárva
          Míg fut örök
        Szemektől elcsigázva
    Karunk hídja alatt a Szajna árja

          Óra verj az éjszakában
          Megy az idő én megálltam

    Fut a szerelem akár ez a gyors hab
          A szerelem
        Az élet vánszorog csak
    És a Reményben mily sok az erőszak

          Óra verj az éjszakában
          Megy az idő én megálltam

    Tűnnek a napok a hetek suhanva
          Vissza se tér
        Múlt és szerelem habja
    A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna

          Óra verj az éjszakában
          Megy az idő én megálltam

    (Eörsi István fordítása)

     

     

     

    EGY ESTE

     

    Az arkangyal-fehér égből egy sas csapott ki
        S te kiállsz hívedért
    Hagyd még sokáig ezt a sok lámpát lobogni
        Könyörögj lelkemért

    Fém-város ez csak egy csillaga van ragyogva
        Kék szemedbe merült
    Gördült a villamos s a mocskos szárnyasokra
        Sápatag fény vetült

    Egyetlen férfiszáj-szítta szemedben álmom
        Ami csak benne él
    Gyilkos galóca volt mind a rőt gázvilágon
        Kígyókarú nem vagy pucér

    A kókler nyelvet ölt a nőre ki csodálja
        Egy árny magát kötötte fel
    Lóg az apostol egy fügefán foly a nyála
        Szerelmünket kockázzuk el

    Születésed hírét víg harangok kiáltják
                  Szét
    Virágos minden út s elindulnak a pálmák
                  Feléd

    (Rónay György fordítása)

     

     

    A KULCS

    Hogy elvezessen ide drága
    Meggyújtottam a mécsemet
    Gyémántos két szemem lezárva

    Ha szeretsz végre-valahára
    Nyisd föl kedvemért zárt szemed

    Öntsd tele olajjal a mécset
    A szemem kulcsa elveszett
    Szememé melyben kincsek égnek
    Kulcsot keresni fogd a mécset

    Viszem a mécset ég veled

    Nem kedves nem szabad kilépned
    Szállnak kint levágott kezek
    Nem holt kezek csak holt levélzet
    Azok keze akik kilépnek

    Csak szunnyadj békén én megyek

    Kerestem száz utat bejárva
    Merre van a kulcs emberek

    Hallgass rám gyere haza drága
    Utak mentén szem annyi zárva
    Szél ríkatja a fűzeket

    Városokon is átvonultam
    Keresve kulcsa hol lehet

    A kulcsa Annyi annyi kulcs van
    Maradj velem a városunkban
    Mert soha meg nem lelheted

    Letéptem ezt a hangaszálat
    Őrizd meg a szíved felett
    Kulcsa kell csak a pillazárnak

    Szívem fölött a hangaszálak
    És várlak téged ne feledd

    A város felé sietek már
    Ahol ő vár rám ő pihen
    Hozzá megyek De jaj ha nem vár
    A városkapu integet már
    Ott hagytam tavaly a szivem
    Nyiss ki ha vársz még nyiss ki drága
    Én vagyok szíved kedvese

    Szerelmed tegnap vált halálra

    Irgalom hisz még egyre vár ma

    Láttam hogy zárva a szeme

    Kopp kopp De zárt ajtón kopogtat
    És zárva gyémántos szeme
    Kit visznek ott milyen halottat

    Menj küszöbén megtébolyodsz csak

    Ó sebzett lábú özvegye
    A kulcsot a tóba vetettem
    Hunyt szeme végképp zárt legyen
    Húsvéti özvegy mire lettem
    Párok járnak a tóligetben
    De én ott többé már sosem
    Szem kulcsát vízben rozsda marja
    De holnap visszahozhatom

    Ha szemet halál ver lakatra
    Vágy Halál Kulcsát rozsda marja
    Éj üt tanyát az utakon

    Két saru a tó vize mellett
    A mécs olaja kifogyott
    A szoknyára szirmok peregtek
    Aranygyűrűk a saru mellett
    Visszatükrözik a napot

    Rózsaszedni jönnek a párok
    Látod a két gyűrűt amott

    Látok frissen fakadt virágot
    Rózsát látok szemedbe látok

    Lábadnál két gyűrű ragyog

    (Rónay György fordítása)

     

    tovább...

     

    Oldalmenü