Linkajánló

 

 

 

 

 

GUILLAUME APOLLINAIRE versei

 

 

 
SZÉP FURCSA DRÁGA GYERMEK

 

 

Szép furcsa drága gyermek
Látom sóvár édes szemed
Lassan meghal mint állomásra befutó vonat
Látom a melled rózsaszín-csúcsú kicsi melled
Mint a formozai gyöngyök melyeket Nizzában vett meg
Valaki tőlem mielőtt Nîmes-be utaztam
Látom ringó Salome-járásodat szeszélyesebb
Mint a balerináé aki lenyakaztatta a Keresztelőt
Ringó járásod mint a szerelmi aktus
A nizzai alkalmi kórházban ahol
Ápoltad a sebesülteket
Miatta kaptad nem is igazságtalanul a Riszáló nevet
Látom ponty-ugrásaidat is farod a levegőben
Amikor lecsapott a bot és te jártad a kólót
Ezt a szerb népi táncot

 

Szép furcsa drága gyermek
Szagolom sápadt és édes ibolyaillatod
Szagolom hónaljad csaknem felfoghatatlan gyöngyvirág-szagát
Szagolom a gesztenyevirág illatát melyet lábaid titka áraszt
A gyönyör pillanatában
Szinte semmi illat A szerető szaglása
Észlelheti csak
Szagolom a rózsa illatát édes távoli rózsa
Jár előtted és nyomodban rózsám

 

Szép furcsa drága gyermek
Tapintom ágyékod különös hajlatát
Ujjammal követem e hajlatokat hasonlóvá varázsolnak
Egy Praxitelész előtti görög szoborhoz
Sőt a székesegyházak egyik-másik Évájához is
Tapintom az érzékeny kicsike dombot
Mely maga az életed legfelső fokon
Ha nekilát megsemmisíti akaratodat egészen
Erdőtűzhöz hasonló
Megkergült csordává varázsol téged
Őrültekházává varázsol téged
Ahol az igazgató és a főorvos
Maga is bolond már
Nyugodt csatornából egycsapásra
Dühöngő és tajtékzó tengerré varázsol téged
Selymes és illatos szappanná varázsol téged
Mely hirtelen felhabzik a mosakodó kézben

 

Szép furcsa drága gyermek
Ízlelem szádat rózsaszörbet szádat
Lassan ízlelem
Kereszteseket megvetőn váró kalifaként
Ízlelem nyelved csonkját egy polipnak
Szívókorongjával tiszta erejéből az emberhez tapad
Ízlelem leheletedet sokkal finomabb
A nyírfakéreg kék és lágy füstjénél
Vagy a Nestor Gianaklis-cigarettánál
Vagy annál a kék és szent füstnél
Melyet nem szoktak néven nevezni

 

Szép furcsa drága gyermek
Hallom a hangod fafúvós koncertre
Emlékeztet engem duda oboa fuvolák
Klarinét angolkürt
Távoli koncert végtelen variációi
Néha gúnyolódsz és nevetnem kell
Óh drágám
És kedves beszéded
Angyalok hangversenye
És szomorú beszéded szomorú asszony-ördög
Panaszkodik
Hogy hiába szeret egy fiatal szentet
Oly szép arany dicsfénye előterében
De csak lesüti szemét szeliden
Összekulcsolja kezét
És tartja mint kegyetlen vesszőt
A vértanú-pálcát

 

Szép furcsa drága gyermek
Így verseng az öt érzék hogy újra
Megteremtsen
Bár nem vagy itt s oly távoli vagy
Ó káprázatos
Ó csodálatos drágám
Öt érzékem színes fényképet készít rólad
És teljes valódban megjelensz
Szép
Kedveskedő
És gyönyörre éhes
Bájos galamb kecses galamb
Változó ég ó Lou ó Lou
Szerelmem
Kedves kedves mindenkinél drágább
Itt vagy
És teljesen hatalmamba kerítlek
Száj a szájon
Mint régen
Szép furcsa drága gyermek

(Eörsi István fordítása)

 


LOU ÉN RÓZSÁM

 

Lou te vagy az én rózsaszálam
Káprázatos feneked nem a legszebb rózsa-e
Kebled édes kebleid nem rózsák-e maguk is
És a rózsák mind nem édes kis Louk-e
Akiket ostoroznak ahogy a szellő
Botozza a rózsák farát az elhagyott
           Kertben
Lou én rózsám vagy tán rózsáim inkább
Rózsaleveleket küldtél nekem
         Ó picike istennő
         Te teremted a rózsát
    És te vagy a rózsa leveleinek alkotója
           Rózsák
Kicsi kis meztelen nők akik oly kedvesen
         Lejtenek le-fel
Szaténruhájukban lengedezve
           Hintáikon
A legszebb legerősebb illatokat dalolva
Lou én rózsám te én kis tökélyem szeretlek
És boldogan kockáztatom hogy megszúrom magam
         Szépséged érdekében
Szeretlek imádlak rózsaleveleidet morzsolom
     Rózsa virágok királynője Nők királynője Lou
Ujjaim hegyén tartalak ó Lou te rózsa
Az ujjaim hegyén bilincset verve rád
         Míg csak el nem alélsz
Ahogy elalél a rózsák
           Illata
     Csókollak ó én Loum s imádlak

(Somlyó György fordítása)

 


 

A SZERELMEK TOLONGANAK

A szerelmek tolonganak
A színevesztett alkonyatban
Túlnő árnyunktól távolabb
Emléked láncon mozdulatlan

Kiket emlék láncolt ide
Kezek lobogtok mint a máglya
Végső főnix a fekete
Tökéletesség hull a lángba

El-elkopnak a láncszemek
Emléked gúnyol incselegve
Szökik hallod rajtunk nevet
S én visszahullok térdeidre

(Vas István fordítása)

 

KIKERICSEK

Most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig
Legelget a tehén
S lassan megmérgeződik
Kikericsek virítnak kékek és lilák
Álmos szemed olyan mint itt ez a virág
Mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt
S szemedtől életem lassan megmérgeződik

Egy falka kisdiák a rétre fut s rivall
Lebernyegük röpül és zeng a harmonikadal
S letépik a virágot mely anya és leány is
És színe mint szemhéjadé s oly félve rebben már is

Mint rebben a virág ha szélben térdepel
A csordás csöndesen halk hangon énekel
Míg bőg a sok tehén s elhagyja gőzölögve
E halnikészülő nagy rétet mindörökre

(Radnóti Miklós fordítása)

 

 


A MIRABEAU-HÍD

 

A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna
      S szerelmeink
    Mért kell gondolnom arra
Hogy az öröm nem jöhet csak a jajra

      Óra verj az éjszakában
      Megy az idő én megálltam

Maradjunk szemközt kéz a kézbe zárva
      Míg fut örök
    Szemektől elcsigázva
Karunk hídja alatt a Szajna árja

      Óra verj az éjszakában
      Megy az idő én megálltam

Fut a szerelem akár ez a gyors hab
      A szerelem
    Az élet vánszorog csak
És a Reményben mily sok az erőszak

      Óra verj az éjszakában
      Megy az idő én megálltam

Tűnnek a napok a hetek suhanva
      Vissza se tér
    Múlt és szerelem habja
A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna

      Óra verj az éjszakában
      Megy az idő én megálltam

(Eörsi István fordítása)

 

 

 

EGY ESTE

 

Az arkangyal-fehér égből egy sas csapott ki
    S te kiállsz hívedért
Hagyd még sokáig ezt a sok lámpát lobogni
    Könyörögj lelkemért

Fém-város ez csak egy csillaga van ragyogva
    Kék szemedbe merült
Gördült a villamos s a mocskos szárnyasokra
    Sápatag fény vetült

Egyetlen férfiszáj-szítta szemedben álmom
    Ami csak benne él
Gyilkos galóca volt mind a rőt gázvilágon
    Kígyókarú nem vagy pucér

A kókler nyelvet ölt a nőre ki csodálja
    Egy árny magát kötötte fel
Lóg az apostol egy fügefán foly a nyála
    Szerelmünket kockázzuk el

Születésed hírét víg harangok kiáltják
              Szét
Virágos minden út s elindulnak a pálmák
              Feléd

(Rónay György fordítása)

 

 

A KULCS

Hogy elvezessen ide drága
Meggyújtottam a mécsemet
Gyémántos két szemem lezárva

Ha szeretsz végre-valahára
Nyisd föl kedvemért zárt szemed

Öntsd tele olajjal a mécset
A szemem kulcsa elveszett
Szememé melyben kincsek égnek
Kulcsot keresni fogd a mécset

Viszem a mécset ég veled

Nem kedves nem szabad kilépned
Szállnak kint levágott kezek
Nem holt kezek csak holt levélzet
Azok keze akik kilépnek

Csak szunnyadj békén én megyek

Kerestem száz utat bejárva
Merre van a kulcs emberek

Hallgass rám gyere haza drága
Utak mentén szem annyi zárva
Szél ríkatja a fűzeket

Városokon is átvonultam
Keresve kulcsa hol lehet

A kulcsa Annyi annyi kulcs van
Maradj velem a városunkban
Mert soha meg nem lelheted

Letéptem ezt a hangaszálat
Őrizd meg a szíved felett
Kulcsa kell csak a pillazárnak

Szívem fölött a hangaszálak
És várlak téged ne feledd

A város felé sietek már
Ahol ő vár rám ő pihen
Hozzá megyek De jaj ha nem vár
A városkapu integet már
Ott hagytam tavaly a szivem
Nyiss ki ha vársz még nyiss ki drága
Én vagyok szíved kedvese

Szerelmed tegnap vált halálra

Irgalom hisz még egyre vár ma

Láttam hogy zárva a szeme

Kopp kopp De zárt ajtón kopogtat
És zárva gyémántos szeme
Kit visznek ott milyen halottat

Menj küszöbén megtébolyodsz csak

Ó sebzett lábú özvegye
A kulcsot a tóba vetettem
Hunyt szeme végképp zárt legyen
Húsvéti özvegy mire lettem
Párok járnak a tóligetben
De én ott többé már sosem
Szem kulcsát vízben rozsda marja
De holnap visszahozhatom

Ha szemet halál ver lakatra
Vágy Halál Kulcsát rozsda marja
Éj üt tanyát az utakon

Két saru a tó vize mellett
A mécs olaja kifogyott
A szoknyára szirmok peregtek
Aranygyűrűk a saru mellett
Visszatükrözik a napot

Rózsaszedni jönnek a párok
Látod a két gyűrűt amott

Látok frissen fakadt virágot
Rózsát látok szemedbe látok

Lábadnál két gyűrű ragyog

(Rónay György fordítása)

 

tovább...

 


Oldalmenü